Blog

Atzél Mária ünnepi beszéde: Legyen ismét otthonunk a hazánk!

2015. október 23. - Atzél Mária

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

1989. október 23-án - édesapám elkért valamivel nyolc óra után az iskolából, hogy magával vihessen a Kossuth térre. Metróval mentünk. Rengeteg ember jött össze, még kiszállni is alig tudtunk a megállónál. Nagyon lassan haladtunk kifelé, közben újabb és újabb tömegek érkeztek a következő szerelvényekkel.

Soha nem fogom elfelejteni, milyen érzés volt abban a tömegben állni.
Bár lett volna oka az embereknek rá, nem voltak türelmetlenek. Idegenek néztek egymás szemébe, és egymásra mosolyogtak. Tapintható volt a levegőben az öröm. Egymáshoz tartoztunk. Mind. És bár úgy alakult, hogy a köztársaság kikiáltásának perceiben még mindig benn voltunk a föld alatt, az állomáson, egy életre belém égett: milyen jó magyarnak lenni.

atzel_maria_20151023.JPG

Hetekig, hónapig tartott az öröm. Az utcán járó emberek valahogy másképp néztek ki, mint korábban. Az unalomig ismert házak és utcák is valahogy megváltoztak.
Hazaértünk. A mienk lett a saját országunk. Otthonunkká vált.

Aztán teltek az évek, és mi mindannyian elkövettünk hibákat. Sokan voltunk, akik nem tettünk ezért az országért semmi különöset, csak hagytuk, hogy menjenek a dolgok a maguk útján. Mások - telve jószándékkal ugyan, de - egymás ellen fordulva harcoltak a maguk Magyarországáért. Nem a közösért, sajnos. És persze akadt jócskán csirkefogó is, aki csak a zavarosban halászott.

És annyi elvesztegetett év, annyi harc után most itt állunk. És nem tudjuk, hogy mennyi közünk van a többi emberhez. Nem tudjuk, számíthatunk-e egymásra. Van-e közös ügyünk. Van-e közös országunk. Otthonunk-e még a hazánk.

Nem hibáztatom magunkat a mulasztásokért és a harcokért. Honnan is tudhattuk volna, hogy milyen egy igazi, huszadik-huszonegyedik századi, modern ország? Milyen egy igazi közösség, amelybe minden polgára beletartozik? Milyen egy demokrácia, ahol harcok helyett viták folynak -- amitől erősebb lesz és NEM gyengébb egy nemzet? Hiszen soha nem tapasztaltuk meg korábban. Olyanok voltunk, mint a kamasz, aki az első együttjárás előtt már - könyvekből, filmekből és mások példájából - mindent tud a szerelemről. Valójában nem tudtunk semmit. A legműveltebb koponyák, a leghangosabb véleményvezérek sem.

Hölgyeim és Uraim!

Eljött a mi időnk, eljött az Önök ideje. Változtatnunk kell. Változtatunk kell, hogy ismét mindannyiunknak - kivétel nélkül mindannyiunknak - otthona lehessen a hazánk.

Kérdezzük meg magunktól: mit tudok én tenni ezért az országért? Mert mindaz, amit tettem eddig, sajnos még nem elég. Nem elég tisztességesen dolgozni, becsületesen adózni és eljárni választani. Ennél most többre van szükség.

Kérem, ne ijedjenek meg, mert nem fogok senkit forradalomba szólítani! Kicsi, de fontos lépéseket kérek Önöktől.

Az első: járjanak nyitott szemmel. Vegyék észre, ha közvetlen környezetükben szükség van öntudatos polgári fellépésre. Álljanak ki saját magukért és a szűkebb közösségükért. Önök nélkül nem fog felépülni az új játszótér, kikerülni a különösen veszélyes kereszteződésbe a figyelemfelhívó tábla, eltűnni a szemét az árokpartról. Lehet, hogy ennél jóval kisebb tettekre van csak szükség, de szükség van az Önök tetteire!

A második: Mindenkinek van parlamenti képviselője. Igen, ma ez kicsit viccesen hangzik, de így van: Magyarország 106 egyéni választókerületekre van osztva, így kivétel nélkül minden polgárát képviseli valaki a parlamentben. Adjanak munkát a képviselőjüknek! Forduljanak hozzá, ha egy törvény rossz! Kérjék a megváltoztatását! Csak az mondhatja nyugodt lelkiismerettel, hogy úgysem változik semmi, aki megpróbálta.

Barátaim, polgárok!

Végezetül szólnom kell pár szót a harcokról, amelyek már lassan huszonhat éve tartanak, egyre több gyűlöletet és kétségbeesést szültek, és amelyek tönkretették nemzeti közösségünket.
Magyarország egy rendkívül sokszínű ország, amelyben sajnos mesteri szintre emeltük a másik ember megnemértését és elnemfogadását. Így nem csoda, hogy nem értjük meg a gyűlöletet sem. Minden gyűlölet mögött félelem áll, és minden félelem jogos. Igen: minden félelem jogos. A gyűlöletet nem fogadhatjuk el. A félelmet azonban nem kinevetni vagy megkérdőjelezni kell, hanem megérteni.

Én olyan országot akarok, amelyben az emberek félelme nem népszerűségnövelő játékszer, hanem figyelmeztető jelzés: van itt valami, amit meg kell oldania a politikának. Ahol nyíltan meg lehet beszélni, ki miért fél a jövőtől. Ahol propaganda helyett az emberek gondjai szerepelnek a sajtóban, a törvények pedig valós emberi problémákat akarnak megoldani.

Ez az én célom, ez a pártom célja.

Hogy Magyarország újból valódi otthon lehessen - mindannyiunk számára.

Köszönöm a figyelmet!

1 komment

Kovács Olivér ünnepi beszéde: Ők sem hagyták, te se hagyd!

2015. október 23. - Atzél Mária

Kedves Egybegyűltek!

Egy híján hatvan éve történt az, amit ma, október 23-án ünneplünk. Hogy tényszerűen mi esett meg aznap, olvastuk, hallottuk, esetleg néhányan magunk is megéltük. Ezeket szerencsére könnyű felidézni – segítségünkre van számtalan fénykép és felvétel azokból az időkből, néhány személyes történettel együtt.

Tovább

5 komment

Szocialista munkahelyek VS. verseny és vállalkozás

2015. október 18. - Kovács Olivér

Az alábbi videó egy régi riportfilm, a maga korszakában szokatlanul éles kritika. Rövid, érdemes megnézni, és elgondolkodni arról, van-e még ma is aktualitása.

Tovább

6 komment

Október hatodika

2015. október 06. - Atzél Mária

Október hatodika van. Tegnap este beraktam a mosógépbe a két blúzt a gyerekeknek, mert ma fekete-fehérbe kell menni a suliba. Megemlékezés egy órában, a többi tanóra meg lesz tartva. Számolgattam, hogy vajon a torna elmarad-e legalább az egyikőjüknek, mert akkor eggyel kevesebb kell a héten, jobban állok a mosással. Vajon mit lehet még elmondani erről az ünnepről egy iskolai megemlékezésen?

Október hatodika. Nem "igazi ünnep", mert nincs munkaszüneti nap. Felnőttként nem gondolkodunk róla valami sokat. Ha valakinek nincs iskolás gyereke - akinek ünneplőben kell menni és aki egy órában megemlékezésen fog résztvenni -, talán észre se nagyon veszi. Egy cikk valamelyik lapban. Kétperces összefoglaló a tévében. Valamit megkoszorúztak, felavattak. És persze mindig-mindig ugyanaz a rajzolt tabló: a tizenhárom aradi vértanú, mint egy osztályképen. Nehezen megjegyezhető nevekkel, csupa idegen hangzásúval. Kvízkérdést lehet belőle összerakni, hányan ismerik fel. Legalább a neveket, ha az arcokat nem is hozzá. Lassan többen vannak az országban, akik a kvízt le tudnák programozni, mint ahányan helyesen kitölteni.

Október hatodika. Napok óta töprengek, mit jelent nekem. Mit jelent az országnak. Mit jelent neked, honfitársam?
Beugranak szavak: hűség, kitartás, önfeláldozás, ragaszkodni az elveinkhez. Meg persze az, hogy a többségük nem is volt magyar. Ezek mind rendkívül fontos dolgok. De mint annyiszor, most is azt érzem, hogy a példaképpé válás és a példaképek kiválasztása nehéz ügy. Mert aki példakép, hős, "annak könnyű" - ő különleges, én viszont csak egy hétköznapi ember vagyok. És hétköznapi emberként nagyon is ragaszkodom az életemhez: meghalni riasztó dolog akkor is, ha a cél szent volt. De akkor mi az, amiért ők mégis fontosak lehetnek nekünk? Akkor is, ha ez már egy más világ, más körülményekkel?

Ez a tizenhárom ember nem meghalni akart. Ők "csak" úgy látták, hogy az országunk nagyon rossz helyzetben van, az emberek szenvednek, szükség van a változtatásra. Legjobb tudásuk és tehetségük szerint azt tették, amiről meg voltak győződve, hogy az országnak és a lakóinak boldogságot, felemelkedést hoz. Ami jobbá teszi ezt a helyet, ahol élünk.

Október hatodika. Nemcsak hősökről és vértanúkról szól. Emberekről, akik nem kifogást kerestek, hanem vállalták a saját feladatukat a közösségükért. És ebben nem sokban különbözünk tőlük. Mindannyiunknak van feladata. Néha egészen pici. Csak egy szemetet kell felszedni az utcáról, egy függönyt megvarrni az iskolának, egy széket venni a rendelőbe, a szomszéd nénit elkísérni az orvoshoz. Nyitott szívvel és nyitott szemmel járni - és vállalni a feladatot. Mert ma is szükség van mindenkire, hogy ez az ország, ahol élünk, jobb hely legyen.

Atzél Mária

2 komment

Címkék:

Önkéntesnek lenni, vagy nem lenni

2015. október 04. - Atzél Mária

Forradalmaink veszte közül talán az utolsó, az 1956-os veszte fájhat máig is, mert ez volt az a forradalom, amely után már nem volt felállás, amely azzal a tanulsággal járt, hogy az igazságot és az egységet ki lehet vívni, de csak egyetlen pillanatig tarthat, mert veszte törvényszerű lesz. Talán ekkor tört meg a saját sikerességünkbe és lelkesedésünk vetett hitünk végleg, amelyet azóta sem sikerült teljesen visszállítani annak ellenére, hogy az újonnan meglovagolt nemzeti álromantika ideig-óráig a csillagok szerencsés állása folytán képes volt valamiféle lelkesedésfélét vinni fáradt ereinkbe.

Tovább

9 komment

Oké, Michael!

2015. október 02. - Kovács Olivér

home-where.jpg

„Oké Michael!” – mondta mindig Kit, az egykor nálunk is népszerű sorozat önálló értelemmel és akarattal bíró autócsodája. A Micheal karakterét megszemélyesítő David Hasselhoff pedig egy sármos mosollyal bepattant a volán mögé, és elhajtott a naplementébe, miután ketten harcképtelenné tették az adott részben aktuális bűnbandát. „Aztaaaaaaa!” mondtam magamban, ahogy kisgyerekként végigizgultam az epizódot. Mikor egy lelkes 6 éves zakatoló pulusszámával érdeklődtem a nálam idősebbeknél és okosabbaknál, hogy hol lehet ilyen autót venni, meg hogy drága-e, mert ha nem, akkor már tudom, mit kérnék karácsonyra, egy zavart mosolyt kaptam. Beszélő, magát vezető, mindenféle kütyüvel felturbózott autót, na, azt egyet se. „Hát öööö… igazából még sehol. De majd a sok-sok okos tudós meg mérnök egy nap megépíti, ha nem is pont ezt, de valami hasonlót.”

Tovább

4 komment

Polgári Konzervatív Párt

Honlap: pkp.hu
Facebook
info@pkp.hu

Számlaszám: 10918001 - 00000074 - 87840006

PKP-blogok
hafr.blog.hu
digipenna.blog.hu

Csatlakozz!

Csak veled lehetséges a változás.

Minden önkéntes munkára, tudásra szükségünk van: ha úgy érzed, hozzá tudnál járulni a közös munkához, írj nekünk!

Jelentkezem

Kövess!

Tudj meg még több részletet a PKP álláspontjáról!

Támogass!

Kérjük, támogasd a munkánkat adományoddal!

Számlaszámunk:
10918001-00000074-87840006

A közlemény rovatban tüntesd fel: Támogatás.

süti beállítások módosítása