A hét egyik reggelén itt a délvidéken autóztam rádiót hallgatva.

Milyen jó volt épkézláb reggeli műsort hallgatni! A Szabadkai Magyar Rádiót hallgattam, s köszönöm azt, hogy ismét embernek érezhettem magam, nem agitálandó tárgynak.

Színes volt a reggeli műsor, zenét is sugároztak, úgy, mint régen a mi adóinkban is, hallottam Oláh Ibolyát, az Illést, Koncz Zsuzsát. Amikor beszéltek, emberi szót hallottam, nem gyűlölködő politikai késztetésű agymosást. Köszönöm SZMR!

Régebben mindig a Kossuth rádiót hallgattam, de mióta az agit-propaganda eszköze lett, azóta ha tehetem inkább másba hallgatok bele. 

Korábban szerettem a Kossuthot. Jó volt hallani, hogy a megszólalók műveltek, okosak, szépen beszélnek, olyan témákat érintettek, amelyek érdekesek, közszolgálatiak: adnak a hallgatónak. Hozzá kell tennem a valódi érzéseimhez, mai tudásomhoz, hogy több délelőtti és délutáni adás még ma is megfelel az előzőekben leírtaknak. De a reggeli műsor már egyáltalán nem, a közélettel foglalkozók sem. Sőt. 

Reggelenként két műsorvezető szokott lenni, mostanában van egy harmadik is, az ő nevét nem tudom. Leghírhedtebb a szememben a nő ember (hogy finoman fogalmazzak), Kocsis Éva, a miniszterelnök úr alákérdezője. Hát, mit ne mondjak, ha meghallom a hangját, már felemelkedik a gyomrom. Borzalom a stílusa, borzalom az, hogy egy ország közszolgálati rádiójában ilyet megengednek. 

Szokott meghívni úgynevezett ellenzékieket* beszélgetni.  Felháborítóan a szavukba vág, teljesen elnyomja őket, hogy ha valamit mondani akarnának, annak a tizedét nem tudják elmondani, a közszolgálatiság szégyene amit tesz. Egyáltalán nem a véleményükre kíváncsi, minden riportjából az érződik, hogy a jelenlegi politikai rendszer az egyetlen megfelelő: ez az agymosás. AGYMOSÁS, hogy mindenki értse. Épp olyan, mint volt a szocializmusban: ha valaki kételkedett abban, hogy ott úgy jó, az minimum bolond volt. 

S ugyanez a mai helyzet is. Aki másként gondolkodik az vagy hazaáruló vagy bolond, az a magyarság ellensége, söpredéke. S itt a felelőssége Kocsis Évának, Kiss Gábor Istvánnak, a kocsiséváknak: a gyűlöletet hirdetik a magyar nemzet körében, részesei egy hazug politikai propagandának. Milyen gyűlölettel szólt hozzám egy korábbi poszt után Éhes Ló! Nem gondolja, Éva, hogy az Ön munkája is benne van Éhes Ló gyűlöletében? 

Borzalom. Meddig tűröd még ezt, Magyarország? Nem kéne saját kezedbe venni a sorsodat? 

* ellenzéki: a PKP értelmezésében sok, magát ellenzékiként feltüntető párt, politikus tulajdonképpen Őfelsége udvari ellenzéke, csak azért vannak, kellenek, hogy valódi ellenzék híján asszisztáljanak a rendszer működéséhez. Valódi ellenzéket egy önálló, demokratizmust és piacgazdaságot egyaránt tisztelő s kívánó jobb- vagy akár baloldali párt jelenthet.

Hidvégi Mihály

Kapcsolat