A cikkben közöltek az író magángondolatai. Nem párt-álláspont nem közös gondolkodás eredménye, hanem a cikkíró gondolatai. Aki nem tud lemondani a csöndben való sima gondolkodásról...

A címbeli kifejezések a magyarok többségének távoli huncutságokat jelentenek, amelyeket holmi nyugati liberalisták találtak ki, leginkább azért, hogy a saját eszméiket terjeszthessék szabadon. Nekünk itt ilyenre nincs szükségünk, ha van szalonna, ahhoz meg sör, akkor a legnagyobb rendben van minden.

Igen régen volt, még tinédzser koromban amikor az Amerika Hangja rádióban egyik este beszéltek a demokráciáról. Azóta is bennem van, hogy egy jól működő rendszerben egymástól függetlennek kell lennie e hatalmi ágaknak, úgy mint a törvényhozásnak, a végrehajtói hatalomnak és az igazságszolgáltatásnak, a bíróságoknak. Meg természetesen a sajtószabadságnak, ugye-ugye, vissza a Népszabit, de most nem ez, nem a sajtószabadság a tárgy. Hanem a címben megfogalmazottak.

Emlékeztek még ugye a körúti robbantásra, amelyben két rendőr megsérült? Emlékeztek, de meddig? Mintha nem lenne körülötte olyan nagy buzgalom, mint megérdemelné, nemde?

Én, mint a demokráciában és jogállamban hívő ember, úgy vélem, hogy a mai végrehajtói hatalom, végeredményben Orbán Viktor miniszterelnök áll a körúti robbantás mögött. Mivel lebontotta az összes ellenörző korlátot amely a hatalmát kontrollálná, ezt nyugodtan megtehette. S ha megtehette, meg is tette. Sunyin, épp olyan sunyin, ahogyan egész életét éli, egész hatalmát gyakorolja.

A bűnüldözésben az első kérdés az, kinek az érdeke volt ami megtörtént.

Orbán Viktornak állt egyedül ez érdekében. 

Emlékszünk, ugye? Egy héttel voltunk a népszavazás előtt, ami annyira fontos volt Orbánnak, hogy az emberei el sem merték neki mondani, hogy rosszul áll a szénájuk, kevesebben fognak elmenni szavazni, így az érvényessége igencsak kérdéses. Többet költött a népszavazási kampányra, mint a Brexit szavazásra az angolok, amelyik népség legalább hatszorosa a magyarnak, nem is beszélve a GDP összehasonlításról a két ország között. 

Orbánnak rendkívül fontos volt az október eleji népszavazás. Emlékszünk arra is, amikor korábban választás előtt voltunk, mindig előhúztak valamit a tarsolyból, amivel a maguk malmára hajtották az ügyet. Letartóztatás, bilincsben elvitele valamelyik korábban leleplezett szoci képviselőnek, ilyenekkel álltak elő, hogy mutassák, az ellenfelük milyen etikátlan, milyen bűnöző. 
Most már ebből kifogytak, hat éve vannak hatalmon, nem jöhetnek elő azzal, hogy Rogánt viszik vezetőszáron börtönbe. Ennél amúgy is ütősebbet kellett kitalálni, meg inkább olyat, ami az emberek félelmét növeli. 
Viszont milyen jól jött egy merénylet rendőrök ellen! Békés, járőröző rendőröket akartak felrobbantani, ez terror a javából, ami ellen küzd az egész világ! Erősíti a félelmet országosan, hiszen ha már rendőröket támadnak, akkor aztán félnie kell Mari néninek, Pista bácsinak is még inkább, s majdcsak elmegy behúzni az x-et a nem-hez.

De elég sok furcsaság van amúgy is a robbantás körül.

- Amikor megtörtént, milyen hosszú ideig vártak a tájékoztatással, a háttérben mintha zavar lett volna, hogyan is álljunk elő, ki vagy mi legyen az, akit megjelölhetünk esetleges elkövetőnek.
- Az eseményről megosztott hanganyagon hallatszik a rendőrök segítségkérése. Mikor ezt hallottam, tisztán olyan érzésem volt, hogy a hanghordozása olyan a rendőrnek, mint amikor egy gyakorlaton kér segítséget, a szöveg is az, mint amit betanulnak, nem olyan, mint élőben egy halálfélelemben lévő ember segítségkérése. 
- Nem engedtek senkit a megsérült rendőrök közelébe, nem engedték oda a sajtót, semmi hír a rendőrökről azóta sem, kik ők, hogyan vannak emberileg, hogy van a családjuk, szorulnak-e bármilyen segítségre a társadalomtól. 
- Nem nyilatkoztatták a sérült rendőrök kezelőorvosait, hogy vannak a sérültek, mik a kilátásaik, egyáltalán azt sem lehetett tudni, hol kezelték őket. 
- Elkapták az elkövetőt. Olyan érzésem volt szintén a bemutatott felvételek megnézésekor, hogy gyakorlaton vagyok. Nem élőben, hanem valahol a virtualitásban. 
- Az elkövető is el van szigetelve a társadalomtól. Nem arra gondolok természetesen, hogy egy súlyos cselekménnyel gyanúsított személy szabadon járjon-keljen, de olyan érzésem van, hogy az elkövető kétszeresen is fogoly, senki meg nem közelítheti az állam meghatározott emberein kívül.

Szóval itt tartunk. Egy államban, ahol semmi gát nincs a hatalom gyakorlói előtt, ahol bármikor bármit megtehetnek velünk, emberekkel. Ha van félnivalónk, nekünk magyaroknak, hát akkor ez az. Nem a migránsoktól, nem az idegenektől, nem Brüsszeltől, hanem a magyar államtól kell félnünk. Ilyen az, amikor nem jogállami keretek vannak, amikor nem demokráciában élünk. 

Az is meglehet persze, hogy szerencsétlen Orbánnak semmi köze az egészhez. Kicsi ennek az esélye, de adjuk meg mégis, lehet, hogy magányos elkövető volt, egy lelki-defektes ember cselekménye. Ám ekkor sem megkerülhető a jogállamot lebontó személy felelőssége, ha nem most, akkor majd legközelebb ő lesz az, aki égbekiáltó bűncselekményt követ, követtet el.

Értjük már tehát, miért kell megtanulnunk a címbeli értékeket, miért kell hozzá ragaszkodnunk? Mert ha nincs jogállam, bármikor, bármi megtörténhet velünk.