„Oké Michael!” – mondta mindig Kit, az egykor nálunk is népszerű sorozat önálló értelemmel és akarattal bíró autócsodája. A Micheal karakterét megszemélyesítő David Hasselhoff pedig egy sármos mosollyal bepattant a volán mögé, és elhajtott a naplementébe, miután ketten harcképtelenné tették az adott részben aktuális bűnbandát. „Aztaaaaaaa!” mondtam magamban, ahogy kisgyerekként végigizgultam az epizódot. Mikor egy lelkes 6 éves zakatoló pulusszámával érdeklődtem a nálam idősebbeknél és okosabbaknál, hogy hol lehet ilyen autót venni, meg hogy drága-e, mert ha nem, akkor már tudom, mit kérnék karácsonyra, egy zavart mosolyt kaptam. Beszélő, magát vezető, mindenféle kütyüvel felturbózott autót, na, azt egyet se. „Hát öööö… igazából még sehol. De majd a sok-sok okos tudós meg mérnök egy nap megépíti, ha nem is pont ezt, de valami hasonlót.”

Nos, a dolog kezd úgy festeni, hogy az eltelt évtizedekben lassan el is jutottunk ehhez a mutatványhoz. A Google-nek már elkészült, önállóan mozgó modellje van, amely olyan biztonsággal közlekedik, hogy ami baleset csak előfordult a tesztek során, azt egyetlen esetben sem ezek az autók okozták, hanem az utakon jelenlévő többi vezető. Az autó utasai pedig elégedettek. Hogyne volnának: utazás közben nyugodtan elüthetik bármi mással az időt, nem kell az útra figyelniük. Még Apu is játszhat a gyerekekkel, nem kell kívülállóként, frusztráltan hallgatnia a hátsó ülésről hallatszó zsibongást, miközben folyamatosan a családja életéért felel a volán mögött.

Ha viszont így áll a dolog, és nekem mondjuk van egy taxitársaságom, akkor hamar belátom, hogy olcsóbban is meg tudom oldani, hogy az emberek eljussanak A-ból B-be, mintha esetenként mogorva taxisofőröket alkalmaznék, akik nem egyszer csalnak is saját zsebre, ha tehetik. Ma még csak az Uber jelent konkurenciát, de már ők is bejelentették, hogy számukra a vezető nélküli autók jelentik a jövőt, amibe pénzt is hajlandóak fektetni. De ugyanerre jutnék, ha fuvaros cégem lenne, vagy éppen 4-es metróm.

Mit tehet szegény Michael egy ilyen világban? Sofőrként már nem sokat, de az igazat megvallva, ez a probléma egyre több fizikai – és nem kevés szellemi – munkát fog érinteni a jövőben. Aki gondolja, nézze meg, a saját munkakörét milyen esélyekkel automatizálják  hamarosan, ha meri.  Mert nemhogy sofőrre, de hamarosan összeszerelő munkásra sem nagyon lesz szükség az autókhoz . Akkor pedig megnézhetjük magunknak ezt a jól hangzó, valójában a közelgő jövőre teljesen vak „munkaalapú társadalmat”, amelyik szembe akar menni a tudás alapú társadalom realitásával. Ugyanakkor mindez lehetőség is: ha kisiskolás fiam lenne Michael, azt az üzenetet küldeném neki, hogy most húzzon bele a matek-fizika-informatikába és egy nap ő keresheti zöldre magát, ha meglovagolja ezt a jelenséget. Azoknak meg, akik oktatási reformként inkább emelt óraszámban testnevelést meg erkölcstant vezetnek be itthon, miközben digitális írástudásban valahol a bányászbéka farpofái alatt szerepelünk, két büdös nagy pofont.

Kovács Olivér