Fent, Európa észak-keleti felében, a Baltikumban bújik meg Észtország, egy fél magyarországnyi területen, alig több, mint 1,3 milliós lakossággal. Szegről-végről nyelvrokonaink is, de nem ez az érdekes bennük. Hanem az út, amit bejártak 1991-es elszakadásuk után a Szovjetúniótól. És elsősorban az, ahová eljutottak vele, illetve ahová láthatóan el fognak. Észtország ugyanis sebészi pontossággal érzett rá arra, mit kell tennie egy esélytelennek tartott, csóró kis kelet-európai országnak az oroszok fenyegető árnyékában ahhoz, hogy ha tovább jár a mostani úton, a 21. század egyik királya legyen.
Szögezzük le az elején: nem indultak jobb helyzetből, mint mi. Egy főre eső GDP-jük 1991-ben 3416 dollár volt, míg minálunk 3333. És mostanában? 19 ezer dollár ott, 13 ezer itt. Na jó-jó, hát több, de biztos belegebednek az államadósságba! De nem, ott az csak az éves GDP 10,6%-a volt 2014-ben, míg nálunk a gazdasági gyorsnaszád egy 76,9%-os tőkesúllyal robog. „De mennyit keresnek, azt mondjad!”Észtország: 832 euró, Magyarország: 511 (ahogy az Eurostat állítja). Nem akarok jobban belemenni a nyersadatokba, szerintem a lényeg ennyiből is látszik: jobban megy nekik. De miért?
Mert mertek fejest ugrani a rendszerváltás által hozott piacgazdaságba. Nem akartak atyáskodó államot, elfogadták, hogy a világ, amely körülveszi őket, nem változik meg a kedvükért, és ott versenyezniük kell, nap, mint nap. Abban pedig lesznek vesztesek is, nem csak nyertesek. De mit nyer mégis mindenki?
Például a világ egyik legfejlettebb e-közigazgatását. Olyan egyszerű, zökkenőmentes, és 21. századi ügyintézést, amely párját ritkítja. Az ember néhány kattintással átláthatja minden lényegi okmányát, mindezeket egyetlen kártyán hordva. Ha akarja, hipp-hopp állampolgárságot igényelhet magának, vagy akár egy óra alatt bejegyezhet egy új céget. Nincs papírtologató, elhízott Erzsike, aki egyik ablaktól küldd a másikig, és a minősíthetetlenül ostoba, drága, bosszúsággal teli, és hatékonynak távolról sem mondható ügyintézést inkább jól megkommunikálja néhány olyan videón, hogy te szégyelled magad helyettük is. Egyszerűen csak működik.
Emlékszem, a bátyámnak volt úgy 10, vagy annál is több éve egy észt barátnője. Mutogatott valami programot a számítógépen, amivel – elcsodálkoztunk akkor – TELEFONÁLNI lehetett. Mondta, hogy Észtországban már minden lakás kiköttette otthon a telefont – minek fizetni, mikor van ilyen is? „Skype…” – ízlelgettem magamban a nevet. Hogy mi lett vele azóta (azon kívül, hogy az állami telefonvállalatot taccsra vágta, mégsem síratták), az már történelem.
Közben a sikeren felbuzdulva egyre-másra jelennek meg, gombaként szaporodnak a különböző startupok – van utánpótlás, ugyanis az egyetemeken itthon lényegében ismeretlen módszertannal kezdettől nevelik bele az emberekbe az innovativitást, a csapatmunkát, és azt, hogy közös tudással és munkával oldjanak meg valamilyen problémát. Majd ezek a diákok kiszabadulnak az egyetemről a kapitalizmusba, és a világot naponta formáló, IT-vezérelt üzleti életből vérszomjas farkasfalkaként próbálnak maguknak egy-egy darabot kitépni. Nem az otthoni piacukra fenve a fogukat, hanem a világra.
Az ugyanis kinyílt – nem csak nekik, hanem nekünk is. Lehet kuksolni a nyomorunkban, meg anyázni, hogy a multik így meg úgy, meg hogy az állam adjon pénzt, csak ez a lúzerség szánalmas receptje. A jó hír az, hogy véglegesen nem maradtunk még le semmiről, de ideje összekaparni magunkat. Sürgősen át kell alakítani a szocializmusba ragadt közigazgatási, oktatási, és gazdasági rendszerünket, és általában a szemléletmódunkat. Nyugi, nem annyira pénzkérdés – az nekik sem volt. Meg lehet csinálni. De ahhoz akarni kell. Nem hátradőlve, beböfögve néha, hogy mé’ szar a’oktatás, meg úgy minden. Hanem elköteleződni egy ehhez hasonló világkép mellett, és azért tenni, dolgozni, azt hirdetni mindannak, aki még nem tudja, hogy lehetne így is, és azt a hatalmon lévőktől követelni. Mert mindaz, ami Észtországban jó, meglehetne itthon is. Ez a sikertörténet lehetnénk mi is. Legyünk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csak veled lehetséges a változás.
Minden önkéntes munkára, tudásra szükségünk van: ha úgy érzed, hozzá tudnál járulni a közös munkához, írj nekünk!
Az utolsó 100 komment: