Forradalmaink veszte közül talán az utolsó, az 1956-os veszte fájhat máig is, mert ez volt az a forradalom, amely után már nem volt felállás, amely azzal a tanulsággal járt, hogy az igazságot és az egységet ki lehet vívni, de csak egyetlen pillanatig tarthat, mert veszte törvényszerű lesz. Talán ekkor tört meg a saját sikerességünkbe és lelkesedésünk vetett hitünk végleg, amelyet azóta sem sikerült teljesen visszállítani annak ellenére, hogy az újonnan meglovagolt nemzeti álromantika ideig-óráig a csillagok szerencsés állása folytán képes volt valamiféle lelkesedésfélét vinni fáradt ereinkbe.

Ma már látjuk, hogy ez zsákutcába visz, hiszen az intő jelek és ezek közül is a kivándorlás egyértelműen jelzik, hogy az ország nem lett sikeres ezáltal, hiszen ha az lenne, akkor nemhogy kivándorlás nem lenne, de letelepedésre késztetné Magyarország azokat a bevándorlókat is, akik most azon igyekeznek, hogy minél előbb maguk mögött hagyják a határait.
De melyik az az irány, amelyet követnünk kéne ahhoz, hogy megfordítsuk ezt a folyamatot? Fontos tudni nem csak azt, hogy hova szeretnénk eljutni és milyen országban szeretnénk élni, de azt is, hogy hogyan jutunk el oda. Nem utolsósorban számot kéne vetni azzal akár személyes szinten is, hogy mik akadályoznak ennek elérésben. Az akadályok közül vannak természetesen olyanok is, amelyeket jelenleg nincs hatalmunkban megváltoztatni, de ennek ellenére, egyik első feladatunk mindent elkövetni annak érdekében, hogy az önértékelésünk a helyére kerüljön és a sorsunkat a kezünkbe tudjuk venni. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Csakis úgy, ha a kezdeményezést a kezünkbe vesszük, és ezen nem kifejezetten csak azt értem, hogy politikailag lépjünk fel közösen, mert akár már helyi társadalmi szervezeteket alapítva is átalakíthatjuk az életünket, akár kis baráti körünkből építkezve: történhet ez akár csak egy apró bridzsklub alapításának formájában is. Már ezzel is fontos lépést tehetünk a kedvező változások felé.

Teljesen mindegy, hogy csak a helyi bárányok futóversenyének megszervezésére szövetkezünk, vagy főzőklubba tömörülünk, mert akkor leszünk igazán nagyra hivatottak, ha megtanulunk együtt lenni és a helyi hagyományokból kiindulva próbáljuk meg életünket megszervezni . Nem összehasonlításképpen, kizárólag tájékoztatásul jelzem egy külföldi példával, hogy a kis kezdeményezések együtt mire képesek: Dániában 2004-ben az önkéntesek a GDP 9 százalékának megfelelő értéket teremtettek, 110 000 teljes munkaidős állásnak megfelelő időben. A lakosság 35 százaléka végez valamiféle önkéntes munkát. Magyarországon is végtelenek a lehetőségek. Sokat beszélnek arról, hogy elöregszik az ország, rengeteg tudás hever kihasználatlanul, felkérhetnénk az egyébként egészséges nyugdíjasainkat arra, hogy önkéntesként adjanak át ebből a tudásból nekünk valamit. Sokan közülük nagy örömmel tennének eleget a felkérésnek.

Nem az a legnagyobb probléma, hogy apolitikusak vagyunk, hanem az a gond, hogy még nem szerveztük meg a saját kis közösségeinket. Semmi sem olyan erős kapocs pedig, mint a közös élmények. A saját boldogulásunk legfőbb akadálya a passzivitásunk lehet, ha ezen túl tudunk jutni, akkor sikerre leszünk ítélve, és hiába még csak nem is érintjük a tevékenységünkkel a politikát , közvetve mégis át tudjuk alakítani az egész légkört, ezen belül a politika világát is.
A kormány jelenlegi politikája természetesen nem ebbe az irányba halad , hiszen inkább saját maga agyonszervezne és központosítana mindent, akár a józan ész ellenében is, így fordulhat elő , hogy az iskolaigazgató, aki eddig, ha betört a tornaterem ablaka, felhívhatta az üvegest azzal, hogy " Józsi holnapra légy szíves, pótold az üveget, mert mínusz 10 fok van", most a KLIK-en keresztül csak minimum két hét alatt tudja ezt elintézni. A kormány ellenében léteznek viszont olyan dolgok, amelyekkel tudatosan dolgozhat az ember, mindenek előtt önmaga. Ne felejtsük el, hogy az, hogy mi történik velünk, az a saját felelősségünk is, mert lehet a Nyugat gazdagabb, de az ottani önkéntesek is csak ingyen dolgoznak, és nekünk sem kerül semmibe, ha az energiánkat az életünk jobbá tételére fordítjuk, mint nekik. Nem biztatok a nyugati rendszerek kritikátlan átvételére, de bátorítok minden olyan kezdeményezés elsajátítására, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy egy sajátos , magyar rendszert alakítsunk ki, amely a saját erőforrásainkból, a saját szellemi tevékenységünk által egy magasabb színvonalra képes emelni minket.

Pető Tünde