Elnézegetem a híreket az utóbbi időben, és sárgulok az irigységtől. Nem egyszer, nem kétszer, az utóbbi időben szinte folyamatosan, szinte bármilyen témában is olvasok hírt Romániából. Valami megváltozott arrafelé az utóbbi években, méghozzá piszok látványosan. Az egymás utálására alapot adó közös történelmünk után már maga a „román” szó is telítődött válogatott negatív többletjelentésekkel. Valamennyinek közös nevezője az az összekancsintós, félmosolyos, köztudatban forgó elképzelés, hogy mi, magyarok valamiképpen fejlettebbek, kulturáltabbak vagyunk náluk. Hát, a dolog úgy fest, hogy nem vagyunk. Ha voltunk is, változatos területeken lettünk egyértelműen leelőzve.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem csak ők előztek meg, a régió éllovasából sereghajtók lettünk, és a lemaradásunk nem csökken, inkább nő, de maradjunk most csak Romániánál. Az utcákon mostanság több tízezres tömeg követel változást, a teljes politikai elitre nézve. Nem úgy tűnnek, mint akik egy kis rezsicsökkentéstől, vagy a bevándorló-apokalipszissal való ijesztgetéstől meggondolnák magukat. Nem tudni még, hogy mi lesz ennek a vége, de bizakodom, és a legjobbakat kívánom nekik ahhoz, hogy megtisztítsák az országukat a magát többszörösen lejáratott, korrupt politikai elittől.

Hogy jutottak el idáig? Mi állhatott a háttérben? Mik voltak azok az események, intézkedések, a többségi társadalomban egyaránt elfogadott értékek, amik eredőjeként idővel létrejöhetett ez a sok szép eredmény? Amelyek koronája az lehet, ha a korrupt elitet is sikerül megtisztítani, ezzel kvázi garantálva, hogy a megindult pozitív folyamatok csak tovább erősödnek? Nos, erre a kérdésre egészen biztosan nincs rövid válasz. Valószínűleg hosszú sem, ami teljesen egyértelmű lenne. Mégis, van valami, amit nem tudok nem észrevenni, mert rengetegszer találkoztam velük a hírekben, és úgy gondolom, kulcsszerepet játszanak a jelen történéseiben – egy intézmény, amire a leginkább irigy vagyok.

Ők pedig a román Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Egy pártok és kormány felett álló, független intézmény a legjobb ügyészekből azért, hogy felszámolja a korrupciót, méghozzá a legmagasabb körökben is. Főügyészükkel az Átlátszó jelentetett meg egy interjút még augusztusban, én ott találkoztam velük először. Szerelem volt első látásra, ahogy mondani szokás. Érdemes utánanézni a történetüknek: voltak ők is a rivális politikus bérencei, a nyugat érdekeinek ügynökei, stb., csak aztán kiderült, hogy tényleg senki nincs biztonságban előttük, aki sáros, bárhová is húzzon. Igazi nagyvadakat ejtettek már el: az őket létrehozó Traian Băsescu testvére, egy hivatalban lévő pénzügyminiszter, Bukarest főpolgármestere, és most Victor Ponta miniszterelnök is az ő általuk elindított eljárás miatt kényszerült lemondásra. Egy pilanatra hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el ezeknek az embereknek az itthoni megfelelőit rabláncon... Nem semmi, ugye? Ha élőben látnám, 10 méteres körben mindenkit meghívnék pezsgőzni az utcán.

Egy ilyen úgy kéne itthonra is, mint egy falat kenyér. Senki nem várhatja, hogy a mindent átszövő, korrupt mocsok magától eltűnik. Senki sem várhatja, hogy a meglévő rendszerekben ne folyjék el a pénz úgy, hogy minden állami költés eredménye drága, gagyi, többnyire szükségtelen hülyeség, és az egyetlen nyertese a döntéshozó haverja. Ahogy a románoknak, úgy nekünk is szükségünk van arra, hogy kérlelhetetlen szigorral lépjünk fel a korrupció ellen, amelynek csak egyik eszköze az átlátható rendszerek megteremtése – ami lassú, körülményes folyamat, és önmagában nem is feltétlenül elégséges. Kell, hogy legyen egy független szerv, amelyik nem fél felrúgni azt a tetejétől a talpáig rohadt status quo-t, aminek nem szent semmi, ha a saját zsebének töméséről van szó. Amelyiknél, hogyha valamilyen ügy robban, akkor azt nem lehet eltusolni.

Ne legyenek kétségeink: az, hogy most több tízezer ember tüntet az utcákon Bukaresten, nem jött volna létre, ha a DNA nem terelné libasorban, egymás után, nap mint nap a bíróság elé a korrupt politikuskat. Az ilyen düh, és a belőle fakadó akarat, hogy ezen a minden határon túlmenően gyalázatos helyeten változtatni KELL, lassan épül fel, folyamatos megerősítést igényel, napi szintű, tudatos tapasztalatot. Az, hogy az MSZP belebukott a korrupcióba, a Fidesz pedig még nem, nem azért van, mert az utóbbi kevésbé lenne korrupt. Francokat. Azért van, mert amíg az MSZP alatt azért csak le-lehozta a köztévé is a Zushlag-kaliberű ügyeket, addig a Fidesz szinte teljes mértékben felszámolta az ilyen jellegű kontrollokat (is) maga felett. MTV híradó van minden tévében, kormánykritikus média meg nincs. A bíróságokat, főügyészeket begyűrték a farpofáik alá. Nincs olyan valaki, akinek a szava súllyal bír, és minden nap, mindenki fülébe eljutó módon világgá kürtöli: ezek meglopnak téged. Amikor volt (pl.: RTL klub), az egyből meg is látszott, de még ott is lehetett mondani, hogy csak a gonosz multi kapar és hazudozik, mert fáj neki az adó. Egy DNA-kaliberű intézménynél nem lehet.

Kell nekünk egy ilyen saját DNA, mert amit el lehet vele érni, az egy földindulással ér fel. Ahhoz pedig, hogy legyen, kell egy párt, amelyik a parlamentben ezt beterjesztheti, amelyiknek az emberek bizalmat szavaznak, elegendő erővel ruházzák fel, hogy keresztül is nyomja a döntést a páni félelemmel reagáló ellenálláson (ne legyenek kétségeink, hogy megmozdulna a hangyaboly valamennyi parlamenti pártnál). Ígérem, meg fogom tenni, ami tőlem telik (és ezúton is üzenem az érdeklődőknek, hogy a segítség továbbra is elkél a munkában, szóval csak bátran), hogy a PKP ilyen párt legyen. Hogyha az intézmény létrejön, és magam is jelen leszek, azt mondhassam az élére kinevezett főügyésznek: ne fogd vissza magad, és mutass példát, sokan számítanak rád. Ha pedig a mi kormányunkban találsz valakit, aki sáros, azért év végén dupla bónusz jár. ;)