Az Ákos-féle történet nem kevés figyelemre méltó fejezetet hozott gyors egymásutánban – jótékonyan elfedve azt, hogy Andy Vajna 6,7 milliárd forintnyi közpénz rásegítésével csinál kormánypárti agymosodát a TV2-ből. Mielőtt közreadnám a magam elemzését a történtekről, igyekeztem összeszedni a fontosabb momentumokat, hivatkozásokkal együtt.

Sorrendben:

1. Prológus: Kövér László n+1-edszerre is tanújelét adja, hogy megragadt az 1500-as években. Most éppen az emberiség cirka 50%-át kitevő női nem egésze számára a tojóstyúk szerepét jelöli ki, mint a legmagasztosabb célt, amelyet találhatnak az életükben
2. Ákos egy Echo TV-s interjún – hogy nettó saját hülyeségből, vagy csak seggnyalásból, az talán most mindegy is – beáll ugyanebbe a ligába
3. Felháborodás, jegyvisszaváltások, demonstráció, Ákos mellé gyorsan odaugrik a menedzsmentje is, hogy leégesse magát
4. A Telekom bejelenti, hogy szerződést bont Dalcsináló Úrral, mert ez a gyökérség nem menő
5. A kormány ismét megmutatja, hogy a legvállalhatatlanabb alakjait mindig megvédi, véleménydiktatúrát(!) kiált, meg, hogy ez alkotmányellenes(!), és közli, hogy ők MINDEN szerződést felmondanak a Telekommal
6. Öööö…. ja, mégsem.

A történet az elmúlt évek groteszk közéletének állatorvosi lova. Nem is tudom, melyik a legabszurdabb része. Hogy a kormány olyan emberekből áll, akik nagyon-nagyon mély, butasággal vegyes félelemmel tekintenek a rohamtempóban fejlődő és változó világra maguk körül, amelyet távolról sem értenek, az nem újság. Az sem, hogy nem csak az utóbbi évtizedekben vesztették el a fonalat, hanem kulturálisan évszázadokkal vannak lemaradva. Hogy szeretik ugyanilyen emberekkel körülvenni magukat,  még az se nem. Hogy gyorsan, impulzusból nyilatkoznak valami irreális baromságot, egy öblös „rohadékmulti”-t, aztán utána szép csendben derül ki, hogy annyira azért mégsem akkora legények – láttuk már párszor.

Érthető, hogy ezen rengeteg ember felháborodott. Érthető, hogy a Telekom ehhez nem akarta a nevét adni – hogy azért, mert multicégként tapasztalatból tudja, milyen hülyeségeket beszélnek, vagy csak számító PR-fogásból, az most mindegy. Mindenesetre azért ne kezdjük már sztárolni azt a céget ezért a történetért, amelyik Lázár János egyetlen rossz szavára kirúgta az Origo főszerkesztőjét, amikor az olyasmiről is hírt adott, ami a méltóságos úrnak kényelmetlen volt. Nem tudom, emlékszünk-e még a történetre, nem gondolom, hogy olyan régen lett volna.

Na de azon már csak meglepődöm, hogy nincs senki, akinek rámutat a legalapvetőbb problémákra a történetben?

Először is, a kormányt nem azért tartjuk, hogy véleményezgesse a magánszférában, önkéntes felek között létrejött törvényes szerződéseket, vagy azok felbontását. Pláne nem azért, hogy ez alapján költse a pénzünket. Neki a dolga az, hogy a befizetett adónkból a legjobb és legolcsóbb módon lássa el az ország igazgatását, működtesse a közszolgáltatásokat, és dolgozzon folyamatosan azon, hogy ez az ország jobb hely legyen – ha nem most, akkor a jövőben egyre inkább azzá váljon, válhasson. Tehát NEM a benne ülő bunkók személyes véleménye alapján dönt, hanem (a 21. századi civilizált, európai emberhez méltó) értékeket vezérfonalul tartva hoz magas szintű szakmai döntéseket. Olyanokat, amelyek matekjában nem az jön ki, hogy a Méltóságos Úr, vagy a zenebohóca keresett x millió forintot. Hanem amiben az ország polgárainak összessége jár jól. Ekkor, és csak ekkor működik a kormány a rendeltetésének megfelelően.

Másodszor pedig, ha már lemegy egy 3 éves gyerek érzelmi érettségének szintjére, akkor hogy veszi a bátorságot, hogy emiatt váltson szolgáltatót? Hogy emiatt költsön vélhetően milliókkal (ha nem még pár nagyságrenddel) többet a saját működésére? Mert arra ugye gondolni sem merek, hogy esetleg nem azért voltak eddig a Telekommal szerződésben, mert tőlük kapták a legolcsóbb és az ország szempontjából legjobb ajánlatot…

Egy ilyen kormánynak mennie kell. Ez az ország sokkal többre lenne képes, ha nem hagyná, hogy ilyen alakok üljenek a nyakán, és pazarolják el a nehezen megkeresett pénzét, a jobb jövő reményét. Elsősorban az ország lányai, asszonyai profitálnának belőle, ha ezt a csapat primitív bunkót elkergetnénk. Hogy valakinek fontosabb a család, mint a munka, és csak azzal akar foglalkozni, vagy olyan párt akar magának, akinek ilyen az értékrendje, lelke rajta, legyenek boldogok. De az nagyon nincsen rendben, hogy kvázi előírják, és egy megvetendő páriának állítják be azokat, akik úgy érzik, más területeken is keresnék a saját sikereiket. A magam részéről sokkal jobban tudok vonzódni egy olyan nőhöz, akiben tisztelhetem a sokoldalú embert, aki gondolkodik, véleményt alkot, társam a szellemi-lelki fejlődésben - ez nekem többet ér, mint az, hogy mondjuk vasárnap főz egy jó ebédet. De nem kell velem egyetérteni, aki nem akar, nem kell ilyennek lennie, részemről legyenek boldogok, ahogy akarnak.

Csakhogy a boldogsághoz –nőként, férfiként, olyan párként, amilyenek lenni akarunk – jogunk van nekünk is, akik nem a középkorban élünk. Amely boldogságot csak akkor vehetik el tőlünk ezek a gazemberek, ha hagyjuk - de nem hagyjuk. Mi, itt a PKP-ban biztosan nem. Aki hasonlóan érez, és már nem éri be csak a dühöngéssel, hanem tenne is már valamit,  jelentkezzen a honlapunkon, és welcome on board!