Mint két lábbal a földön járó műszaki beállítottságú ember, örökké irigyelni fogom a művészeket, ugyanakkor csak a legőszintébb hálával a szívemben tudok rájuk gondolni. Áldassék hát a nevük örökre!, mert olyan sokat hozzátesznek ők a mi életünkhöz, olyan felemelőt adnak, legyen szó irodalomról, képzőművészetekről, vagy akár filmművészetről.

Ezekben az Orbántól vészterhes időkben is hányszor megidézik A tanú című film egy-egy jól sikerült mondatát. Egyik ilyen a..."nem lennék most az imperialisták helyében" felkiáltás is, nos, én pedig ezekben a napokban mennyire nem szeretnék Orbán Viktor helyében lenni!

Írtam - nem is olyan túl régen - egy cikket itt, Politikus kerestetik volt a címe. S úgy tűnik, megtaláltatott, megtaláltattak. S milyen jó, hogy többes számban írhatok, hiszen ez a műfaj nem egyszemélyes.

Igen, a Momentum Mozgalomra gondolok, akik tegnap nagy dolgot tettek az asztalra, s nem csak a 266 ezernyi aláírás ez a nagy dolog. Hanem annak a megmutatása, hogy mi közöttünk a magyar nép között is kitermelődik a fiatalok között az az igény, hogy teszünk is magunkért, a családunkért, az országért, mégpedig úgy, hogy annak eredménye is legyen. Mint a tegnapi egyik tv adásban az alelnökük (ha jól emlékszem) elmondta, víziót akarnak adni ennek a megvezetett országnak, amelyik sokáig azt hihette, hogy esik csöbörből vödörbe. De nem, van kiút, kell legyen! Milyen víziót? Biztosan megfogalmazzák még többször, legelőször a teljestményelvet említette, aztán a szolidaritást s még többeket. Igen, a teljesítmény az, ami mindenhol a legfontosabbnak kell lennie, a szolidaritás pedig egy nemzetközösség számára az egyik túlélési esély. Ugyanígy fontos vízió lehet a bátorság közkinccsé tétele, egyéni bátorság nélkül nincs sikeres vállalkozás, nincs szabad ország. Hiszen anélkül még egy lánykérést sem lehet megtenni...

Szóval igen megörvendeztette a napomat tegnap a Momentum Mozgalom, hajrá fiúk, csak így tovább! Párttá akartok válni, helyes, járni akarjátok a vidéket hirdetni az új élet reményét, helyes, így tovább!

A következőt is tudjátok biztosan, de azért hadd szóljak róla. Már akkor eszembe jutott, hogy erről is beszélni kell, mikor minap bejelentkezett miniszterelnöknek Lattmann Tamás. Bárki, aki itt az Orbán utáni miniszterelnök lesz, vagy arra aspirál tudnia kell, hogy Magyarországon építeni csak Orbán nélkül lehet, ennek a  nemzetnek ki kell vetnie ezt az embert a testéből. Ennek hogyanját én ugyan nem tudom most megmondani (leginkább egy népi bíróság lehetne tán a leghivatottabb rá), de ismerni kell a diktátorok lelkivilágát ahhoz, hogy tudjuk mikor mit kell tenni.

Mit gondoltok, mi lenne, ha kormányra kerülve közgazdasági számításokat végezve arra jutnátok, hogy el kell törölni az egykulcsos adót s létre kell hozni magasabb kulcs(oka)t is, éppen a szolidaritás nevében? Vagy ha arra a gondolatra jutnátok, hogy a magas nyugdíjakat nem kell emelni pár évig, az alacsonyakat pedig annál inkább, de ugye tudjuk, hogy a kassza véges...(mert havi 30 000 Ft-ból nem lehet megélni még nyugdíjasként sem, így érthető, hogy a nagynyugdíjastól kell elvenni a kisebbek előnyére). Szóval mit gondoltok, mi lenne erre Orbán cselekedete?

Azonnal kiállna s mérgezné tovább a népe lelkét, hogy ő megmondta, hogy rajta kívül mindenki az ország kárára cselekszik, az ő szeretett népére tör, hiszen ezek adót emelnek, nyugdíjat csökkentenek, stb. Magyarul Orbán mellett normális kormányzást nem lehet végezni, olyan mérget jelent az ország számára, amit nem lehet felvállalni józan ésszel.

Másik ilyen ok, miszerint népi bölcsesség az, hogy kutyából nem lesz szalonna, Orbánból pedig nem lesz olyan ember, aki emelt fővel el tudná viselni azt, hogy mindene elúszik, nem csak a hatalmát vezti el, fillére sem marad. Emlékezzetek, Orbán pár százezer ft-os vagyont vallott be legutóbb is, mindene a strómanjai nevén van. Nem csak hataloméhségből, hanem csupán annak az okán is elkerülhetetlen számára a hatalom megtartásának mindenáron való szükségessége, mert Mészárostól soha nem fogja a nevére kapni azt, amit ő a saját céljaira elorzott az országtól, de annak a nevén van.

Tehát az ország Orbátlanítására is kell programot kidolgozni, sajnos, de így van, e nélkül normalitás nem várható. Mondjuk az is lehetne megoldás, felvenni a kapcsolatot Észak-Koreával, ugyan küldjenek már egy ballisztikus rakétát, beletenni ezt a jómadarat s elindítani oda, ahonnét a rakéta jött. S megüzenni Kim Dzsong Il-nek, hogy bánjon vele jó testvérként, hiszen rokon lelkek ők ketten.

Utóbbi csak vicc lenne...a többi holt komoly.