Sok téveszme él a magyar emberek körében, ilyen az is, hogy Orbánnal végre van egy vezetője az országnak, amelyik bátor és erős, így határozottan vezeti a nemzetet egy jobb világba. Nem olyan girbe-gurbán, ahogyan az volt a demokráciában: még egykor a szocik alatt "sodródott" az ország, s vett kanyart hol erre, hol arra - így lehetett érezni az akkori viszonyokat.

(Megjegyzés: a hatalomra ármánykodó Orbán már akkor mindent megtett, hogy girbe-gurba legyen az az út. S ez nem menti Gyurcsány felelősségét sem, a szocialista vezetés akkori felelősségét az ország helyzetének folyamatos romlásáért. Az elit e két emberének igen nagy felelőssége, hogy Magyarország egyre leszakadóbb helyzetben van a modern világtól.)

Orbánról már eddig is sok negatív jelzőt el lehetett mondani. Hazug, ezt ő maga ismerte el, mikor felhívta a figyelmet, hogy ne azt nézzék, mit mond, hanem azt, hogy mit cselekszik. Naponta szembe hazudja népét, minden megnyilatkozása a legmélyén hazug, figyelem-elterelő, ködösítő. Még akkor is, ha nemes eszmének vallóan állítja be magát, cselekedeteit: a magyar nép védelme. Nem igaz, a magyar népet semmi nem fenyegeti sem kívülről, sem belülről, az egyetlen ordas eszmén kívül: egypártrendszer létrehozása s megtartása.

Tolvajként is egészen biztosan szabad jellemezni, hiszen az a politikus, amelyik hatalmi helyzetét a saját, továbbá a baráti, rokoni kapcsolatainak gazdagítására használja ki, az tolvaj. Emlékszel kedves olvasó, ugye? ...ne mi nyerjük a legtöbbet...Azóta már eltűnt ez a fajta gyenge próbálkozása a tolvajlás rejtegetésének, nem a saját nevén, hanem strómanjain keresztül iszonyúan gazdagszik a miniszterelnök is, baráti, rokoni köre is. (Ugyanabban a szituációban vagyunk, mint amikor a nemzeti tulajdon java része külföldi kezekbe került a spontán privatizáció következtében, illetve amikor a Rákosi rendszer alatt a tulajdont elvették addigi birtokosaitól, államosították a cégeket, tsz-be kényszerítették a parasztokat: a nemzeti tulajdon nagy része avatatlan kezekbe került, olyan kezekbe, amelyek nem értenek annak működtetéséhez. Gondoljátok, kedves olvasóim, hogy Mészáros Lőrinc tud bánni azzal a hihetetlen vagyonnal, ami a kezébe került? Elmondom: nem, nem tud bánni, az így felkapaszkodott emberek kezei közül szétcsúszik minden, csak idő kérdése az egész. Persze amíg van Orbán hátszele, addig prosperálónak tűnik.)

A hazug s tolvaj jelzők után itt a bizonyíték az újabb negatív jelzőre: gyáva. Látszik már ez régóta, hiszen aki a népétől elbarikádozza magát a TEK segítségével, aki nem áll szóba újságíróval (ugye a lakájmédiát nem tarthatjuk számon újságíróként?), soha semmilyen kapcsolata nincs köznapi emberekkel, nos, az az ember gyáva.

Gyávaságát bizonyítja a vasárnapi boltzár eltörlése is. Hiszen jó az, hogy vasárnap dolgozni kell valakinek? Frászt jó, egy-két, magát máshol meg nem találó embernek talán nem rossz, hogy vasárnap mehet dolgozni, de a többség, akinek fontos a családja, annak biztosan nem jó. Ahogyan rossz volt a vasárnapi boltzár bevezetése (mert erőszakkal történt -  a vasárnapi pihenés, kikapcsolódás, családi nap megtartása nem meggyőzés, nem tanítás, nem felvilágosítás, nem példamutatás alapján lett a nemzet sajátja, hanem erőből, akaratosságból s mint ilyen utálatosságból), ugyanúgy rossz az eltörlése. Lám-lám, szerencsétlen Orbán mindig rosszat tesz? Ha becsuk az a baj, ha kinyit az a baj?!

Naná. Amit akaratból hoznak létre, erőszakkal, az rossz. S jó pedig a szerves fejlődés. Nem kellett volna boltzárat elrendelni, hanem a Magyarország jobban teljesít című hazug kampány helyett azért kampányolni, hogy ne vásárlással töltsék a vasárnapi együttlétet az emberek, hiszen a zajos plázáknál mennyivel fennköltebb az erdő csendje. Tán még az egyházakat is meg lehetett volna kérni, hogy próbáljanak megújulni s ne a híveiket  kárhoztassák ha misére mennek, hogy mért járnak oda alig, mért adakoznak alig, hanem ehelyett próbáljanak örömünnepet faragni miséből, istentiszteletből. S aki pedig mégis plázázni jár vasárnap is, hát tegye azt, nem ördögtől való az sem.

Nem, ehelyett könnyebb volt bevezetni a boltzárat, s amikor pedig látszott, hogy a "kopaszos elrettentés" is kevés, mégis elkerülhetetlen népszavazás a kérdésről, akkor gyorsan meghátrált. Hiszen tudta a gyáva, hogy még a vasárnapi családi programok  hívei is elmennének szavazni csupán azért, hogy nyomjanak egy nem tetsziket a rendszerére.

Orbán tehát gyáva végtelenül, ráadásul gyenge is, mert erőt csak erkölcs adhat, s ez a negatív zseni híján van minden erkölcsi megfontolásnak. Tudja, hogy veszteni már csak egyszer fog, de akkor mindent s igyekszik ennek az idejét kitolni minél messzebbre. Ez a legnagyobb veszély ma Magyarországra, ez, a sarokba szorított eb szindróma. Amikor szűkül a kör, egyre vadabb lesz a vicsorgás, egyre erősebb a szűkölés. Egyre erőszakosabban fogja kelteni a gyűlöletet a népben az idegenek ellen, a másként gondolkodók ellen, Európa ellen.  Ezúttal nem valószínű, hogy olyan könnyen megúsznánk, mint 1989-90-ben, de az egypártrendszernek meg kell szűnnie, Orbánnak el kell tűnnie örökre a magyar közéletből.

Átgondoltátok tehát kedves, eddig Orbánra szavazó olvasóim, hogy meddig élvezi még támogatásotokat egy hazug, tolvaj és gyáva ember? Átgondoltátok, hogy mekkora pusztulásnak, kárnak nézünk még elébe, ha meg nem gyorsítjuk a kiűzését? Ne legyenek immár hiú reményeitek, a minél gyorsabb leléptetése lehet a megoldás, amihez kell a ti segítségetek, a polgárok segítsége. Keressétek a kapcsolatot a Polgári Konzervatív Párttal!