Olykor, amikor elnézem a magát konzervatív jobboldalnak tituláló Fidesz-közeli média megnyilatkozásait, hajlamos vagyok azt hinni: megvan! Itt, ezzel a cikkel értük el a közélet Mariana-árkát, ennél nincs lejjebb. Nem volna könnyű feladat sorrendet felállítani a versenyzők között, mert nagyon erős a mezőny. Bayer Zsolt pl. önmagában dilemma: ha csak egyedül indulna, akkor is nehéz lenne választani, melyik gyűlölettől fröcsögő, aljas csúsztatásokkal teli vagdalkozás kapja az aranyérmet. De a 888-nak ezzel a… nem is tudom, cikkével, amelyben Tóbiás József MSZP-s politikus közéletbe eddig semmilyen módon sem belekevert családját teszik ki céltáblául egy gimis kamasztól is méltatlan lejáratásnak, megint sikerült hatalmasat alkotni. Hatalmas gödröt.
Olvasom, hogy a minap 400 nap börtönre ítéltek (amely 800 ezer forint kifizetésével megváltható) valakit holokauszttagadásért. Emlékszem, amikor a törvényt meghozták – már akkor borítékolható volt, hogy mint egy színházban a díszlet részét képező pisztoly, ez is el fog sülni előbb vagy utóbb. Leszögezném rögtön az elején: ez szerintem vérlázító, és elfogadhatatlan. Hogy melyik: a népirtás tagadása, vagy a jogi következmény? Mindkettő. Hadd fejtsem ki.
Nem sokan vannak, akik ne hallottak volna már Tél Tábornokról, az oroszok legrettegettebb csodafegyveréről. Rettenetes haragjával nem dacolhatott semelyik támadó sereg sem, amelyik megkísérelte elfoglalni őket: hiába verte tönkre Európa valamennyi nagyhatalmát Napóleon, hiába zúzott össze lényegében bármilyen nyílt ellenállást a náci Németország hadigépezete, ellene egyikük sem vehette fel a harcot. A napokon, heteken, hónapokon át süvöltő hóvihar, a csontig hatoló hideg, amelyben a végtagok le-, a tankban lévő benzin pedig megfagy, a természet olyan rettenetes csapása, ami ellen nem sok védelem kínálkozik. Ez Tél Tábornok.
Az Ákos-féle történet nem kevés figyelemre méltó fejezetet hozott gyors egymásutánban – jótékonyan elfedve azt, hogy Andy Vajna 6,7 milliárd forintnyi közpénz rásegítésével csinál kormánypárti agymosodát a TV2-ből. Mielőtt közreadnám a magam elemzését a történtekről, igyekeztem összeszedni a fontosabb momentumokat, hivatkozásokkal együtt.
Fent, Európa észak-keleti felében, a Baltikumban bújik meg Észtország, egy fél magyarországnyi területen, alig több, mint 1,3 milliós lakossággal. Szegről-végről nyelvrokonaink is, de nem ez az érdekes bennük. Hanem az út, amit bejártak 1991-es elszakadásuk után a Szovjetúniótól. És elsősorban az, ahová eljutottak vele, illetve ahová láthatóan el fognak. Észtország ugyanis sebészi pontossággal érzett rá arra, mit kell tennie egy esélytelennek tartott, csóró kis kelet-európai országnak az oroszok fenyegető árnyékában ahhoz, hogy ha tovább jár a mostani úton, a 21. század egyik királya legyen.
Az utóbbi időben számtalan pozitív visszajelzést és sok-sok együttműködési ajánlatot kaptunk szimpatizánsainktól.
Nekik köszönhető, hogy a PKP gyorsabb fokozatba kapcsolhat: országszerte zajlik a még hiányzó, választkörzetek szerinti helyi csoportok létrehozása.
Akárhol lakik szimpatizánsunk az országban, már fel tudja venni vele a kapcsolatot a körzetért felelős ember.
Örömmel ajánljuk fel a lehetőséget minden kedves olvasónknak, szimpatizánsunknak, és azoknak, aki bekapcsolódnának a munkánkba:
írják meg, hol laknak - vagy írják meg, melyik választókerülethez tartoznak! A PKP helyi felelőse jelentkezni fog, és minden helyi fejleményről be fog számolni.
Várjuk levelét a PKonzervativok@gmail.com címre!
Atzél Mária
Elnézegetem a híreket az utóbbi időben, és sárgulok az irigységtől. Nem egyszer, nem kétszer, az utóbbi időben szinte folyamatosan, szinte bármilyen témában is olvasok hírt Romániából. Valami megváltozott arrafelé az utóbbi években, méghozzá piszok látványosan. Az egymás utálására alapot adó közös történelmünk után már maga a „román” szó is telítődött válogatott negatív többletjelentésekkel. Valamennyinek közös nevezője az az összekancsintós, félmosolyos, köztudatban forgó elképzelés, hogy mi, magyarok valamiképpen fejlettebbek, kulturáltabbak vagyunk náluk. Hát, a dolog úgy fest, hogy nem vagyunk. Ha voltunk is, változatos területeken lettünk egyértelműen leelőzve.
Mivel manapság náluk a csapból is az ömlik, hogy pártunk és kormányunk a keresztény értékeket védelmezi a liberális/ateista/homoszexuális/emberevő stb. összeesküvőkkel szemben, nem árt néhány alapkérdést megvizsgálni, bár túl sok józanságra nem számítok ezen a téren (sem).
Olvasom a minap, hogy Farkas Flórián, valamint az Országos Roma Önkormányzat és a Türr István Képző és Kutató Intézet milyen hatékonyan osztja be az adófizetők pénzét, amit címke szerint azért kaptak, hogy a hazai cigányság felzárkózását segítsék elő belőle. Fú, de felzárkóztathattak. Idáig hallatszott, hogy csak úgy sistereg az a tengersok felzárkóztatás.
Csak veled lehetséges a változás.
Minden önkéntes munkára, tudásra szükségünk van: ha úgy érzed, hozzá tudnál járulni a közös munkához, írj nekünk!